Én magam is hosszú utat jártam be, hogy újra összekapcsolódjak azzal, aki valójában vagyok.
Most már tudom, hogy az a hivatásom, hogy emlékeztesselek:
a teljesség most is ott van benned. Az erőd valódi.
A közös munka során a lényeggel dolgozunk: nem a felszínnel, nem a viselkedéssel
– hanem azzal, ami már most is ott van benned, csak elfelejtetted, hogyan férj hozzá.
Itt nem kell tökéletesnek lenned. Csak jelen, őszintén. És meglátod, ahogy elkezdenek érkezni a csodák.
Nem tudtam rögtön, ki vagyok. Sokat kerestem – kívül, másokban, kész válaszokban.
Megtanultam jól működni, megfelelni, másokat szolgálni – de közben elvesztettem magam.
A legnagyobb fordulat akkor történt, amikor már nem tudtam úgy élni, mint addig.
Azóta nem elégszem meg kevesebbel, mint azzal az életminőséggel, ami belülről hív:
a teljesség, szabadság, valódi kapcsolódás, a lélek ragyogása.
Most már tudom: nem kitalálni kell magunkat, hanem emlékezni rá, kik vagyunk valójában.
Lehet, hogy most jött el a Te időd is arra, hogy végre a saját igazságod szerint élj.
Nem adok instant válaszokat. Nem mondom meg, mit csinálj.
A jelenlétemmel, a lelkem bölcsességéből merítve emlékeztetlek arra, akivé válhatsz.
Teret tartok. Tükröt mutatok. Néha lágyan, néha kérlelhetetlenül – de mindig úgy, hogy közben érzed: veled vagyok, érted csináljuk.
Látom a fényt a rétegek mögött, és addig maradok ott veled, amíg Te is meg nem látod.
Nem azért, hogy elérj valamit, hanem hogy újra emlékezz arra, aki mindig is voltál.
Ez nem módszer, nem technika, nem rendszer.
Ez olyan energia, amely emel, tisztít és mozdít
– amikor itt az idő.
Ha megszólít, amit olvasol: itt vagyok.
